Senki sem tökéletes, de korrumpálódott politikai elitünk nem érdekelt abban, hogy társadalmunk megerősödjön, a gazdaságunk tartós fejlesztéséhez szükséges tudással pedig nem rendelkezik. Így a létfontosságú változások elindítása nem is várható el tőlük. Az eddigi bel- és külpolitikai, valamint globális gazdasági kihívásokat pedig, amiket sokszor hibáztatunk, egy jó vezetésnek meg kellett volna tudni oldania. A kialakult helyzetért minden eddig kormányt alakító pártot felelősség terhel. Ártalmas tetteikért és mellékfogásaikért pedig még egyszer sem kértek bocsánatot. A következő sorok elolvasását különösen azoknak ajánlom, akik az elmúlt három évtized történései után még mindig pénzt mernének bízni a magyar politikusokra és pártjaikra.

Az ország érdeke a minél több tanult gyermek. A gyermekek érdeke a boldog gyermekkor és az életre való megfelelő felkészítés (nyelvtudás, felelősségteljes felnőtté nevelés, szakmák). A szülők érdeke gyermekeik gondos felnevelése. A nagyszülők érdeke - bármit is mondjon a lelkész és a pap, a politikus meg a polgármester – a boldog unokák és a művelt, tehetős, felelősségteljes, szociálisan érzékeny felnőttek. Az erős és tehetős közösségek, a falvak, városok, a gazdaság, az állami és nem állami cégek érdeke és működésük feltétele a sok boldog és tanult gyermek. Nem a politikusokba, nem a kormányba kell bizalmat és időt fektetni, hanem a gyermekekbe és az oktatási intézményeinkbe.

Elsőnek tehát itt a cél: a magyar gyermekek felneveléséhez és tanításához szükséges feltételek biztosítása. Miután ezt a többpártrendszer és az azt leépítő orbánizmus nem fogja megvalósítani, milyen demokratikus irányítási formától és kiktől várhatnánk el az ehhez szükséges reformokat?

 Magyarországon 1000 év alatt egyedül a városi tanácsok tudták folyamatosan biztosítani a gondjaikra bízott települések gazdasági, társadalmi és politikai fejlődését, sőt, virágzását. A közösség erősítését szem előtt tartó, különböző céheket képviselő mesterek, kereskedők stb. az élet és a munkavilág minden területéről származó tudásuk és tapasztalataik alapján, az altruizmus és a hatékonyság között egyensúlyozva irányították a város életét. Tehát a mohó és erőszakos dilettantizmussal szemben most a felelősségteljes szakértelmet kell választanunk. A ma magukat szakpolitikusoknak hívó emberek inkompetenciáját: a szakértelem, az elhivatottság, kitartás és fantázia hiányát az elmúlt három évtized történései tanúsítják. A régi városi tanácsok példájára új, egyetemes országgyűlésünket a társadalom (gyermekek, szülők, nyugdíjasok), az oktatás (az általános iskoláktól az egyetemekig), a szakszervezetek, a mezőgazdaság, ipar, az egészségügy, a pénzügyi szektor, a rend- és honvédelem, a főváros, a megyék, az egyes határon túli magyar területek, a különböző kamarák és egyházak által jelölt, sorsolással kiválasztott küldöttekből kell összeállítani, szó szerint véve a köztársaság ideáját. Tehát a megoldás mi magunk vagyunk, a helyzet rendezését csak magunktól várhatjuk.

Az országgyűlési üléseken való kötelező részvétel alól csak a kiskorú küldöttek mentesülnek. Az új kormány tagjait az országgyűlés saját tagjai közül szintén sorsolással választja meg. A jelen helyzetből okulva, a korrumpálódás veszélye miatt az országgyűlés és a kormány minden tagjának pozícióit évente kell sorsolni. A folyamatos és hatékony munkavégzés érdekében egy szakfeladatot egyszerre két küldöttnek kell ellátnia. A küldöttet a munkaév első felében betanítja az előzőleg sorsolt küldött, a munkaév második felében pedig ő tanítja be az utána kisorsolt küldöttet (1. ábra).

1. ábra. Az országgyűlési küldöttek és a kormánytagok hatékony és felelősségteljes működését, illetve a soron következő küldöttek hatékony betanítását biztosító, a szakembereket állandóan forgató kollegialitás módszerét szemléltető ábra. Egy nyíl egy félévet jelképez. A feladat nehézsége miatt legelőször két küldöttet kell egy pozícióba sorsolni. A soron következő küldöttet a betanítás miatt már a munkaév első féléve végén ki kell sorsolni.

A két küldött közösen sokkal hatékonyabban tudja ellátni pozíciójuk feladatait az országgyűlésben és azon kívül, felügyelik egymást, illetve bármilyen probléma felmerülése esetén a rendszer rugalmasságából eredően könnyen pótolhatók. A munkaév végén a küldött beszámol és átadja helyét, amire aztán legalább öt évig nem jelölhetik újra. Nyáriszünet nincs, csak betegszabadság van. A szakembergárda folyamatos forgatása állandó párbeszédet, személy-, vélemény- és tapasztalatcserét biztosít az irányítás és az irányítottak között, ez pedig ésszerű politikai és nemzetgazdasági döntéseket eredményez. A küldött felelősséggel tartozik döntéseiért. Az elmúlt 30 év botcsinálta országvezetése (bal oldalt) és a szakértői kormányzás (jobb oldalt) közötti alapvető különbségeket a 2. ábra szemlélteti:

2. ábra. Az 1989 után 4 évente produkált kormányzati teljesítményt (balra) és a szükséges reformokkal bevezetett, 1 éves személyváltásokkal működő, előrevetített szakértői kormányzási eredményt (jobbra) összehasonlító ábra.

A gyors és nagyon olcsó jelöléses-sorsolásos rendszer következtében az országgyűlésben és a kormányban jelentősen növekedni fog a nők aránya, a küldöttek évenkénti cseréje és a küldöttség utáni kötelező 5 év kihagyás pedig lehetővé teszi, hogy ne csak az egyes ágazatok felső vezetésének tagjai kerüljenek jelölésre, hanem a hierarchia alsóbb szintjein jól teljesítő szakemberek is. Így egy évig az előző évben még a rendszerben dolgozó emberek hozhatják meg a saját szakterületüket érintő döntéseket, mielőtt ismét visszakerülnének a rendszerbe. A kormányzati munka minőségét a jelölők és a küldöttek szakértelme biztosítja; ha pedig előfordul, hogy valaki egy év alatt rossz munkát produkál, azt a soron következő küldöttek könnyen javíthatják. A szakemberek megteszik a tőlük elvárható legjobbat. Bennük nem kell "hinni". Ők tudnak. A munkájukért járó magas bérek pedig stabilizálják a középosztály helyzetét. Ez a rendszer megerősíti közösségeinket és eltiport önbecsülésünket; sikeresebbek leszünk. Az életünk boldogabb  és nyugodtabb lesz. Ezen kívül valóban minden magyar állampolgárnak kézzel fogható lehetősége lesz arra, hogy tevékenyen résztvevője legyen az ország irányításának úgy, hogy közben ne szemtelenedjen el, mint mostani politikusaink.

A megyék és a városok maguk döntenek arról, milyen módon oldják meg önkormányzataik és tisztségviselőik megválasztását; pénzt nem kapnak rá. Az Európai Parlament jelenlegi magyar tagjait le kell cserélni.

A hatalmi ágak egyensúlyát vissza kell állítani. Az esküjükkel ellentétben a mai rendszerrel kollaboráló bírák stb. esetében a kamaráknak kell dönteniük.

            Oktatási, társadalmi, gazdasági reformok

            A szükséges reformok magától értetődők és igen egyszerűek. A családokról le kell venni anyagi terheik egy jelentős részét:

Az ország saját és az Európai Uniótól kapott forrásait a gyermekszegénység megszüntetésére és a gyermeknevelésre kell fordítani: minden gyermek nevelésének költségét 18. életévének betöltéséig az állam és az önkormányzatok vállalják fel. A nyugdíjas rászorulók élelmezését és ellátását szintén biztosítani kell. A középfokú képzés végéig minden gyermeknek biztosítani kell legalább két nyelvvizsga és minél több szakma megszerzésésének lehetőségét. Ennek érdekében számukra a legjobb tanulási körülményeket kell biztosítani. Ez magába foglalja a teljes oktatási reformot, illetve angol, német, spanyol, orosz, kínai stb. ajkú tanárok alkalmazását, laborok, tanműhelyek, diák- és tanárszállók, konyhák és étkezdék, könyvtárak, iskolai sportlétesítmények, távfűtéshálózatok stb. kialakítását, felújítását (a nyugdíjasotthonok esetében hasonló módon kell eljárni). Az iskolákban legyen orvosi rendelő -lehetőség szerint saját orvossal és asszisztenssel-, rendőri szolgálat és karbantartó személyzet is. A felsőoktatási intézmények finanszírozását ehhez hasonlóan az államnak és az önkormányzatoknak kell ellátniuk. A magyarországi egyházak minden erejükkel támogassák az új oktatási rendszer működését. A pedagógusok bérét meg kell emelni és folyamatos továbbképzésüket is biztosítani kell. Minden gyermek ruháztatásának és gyógykezelésének költségeit vegyék át az önkormányzatok és az állam. Ennek érdekében cipő- és ruhagyárakat stb. kell létesíteni, az egészségügyet pedig meg kell reformálni. Haza kell hívni minél több magyar orvost és ápolót: fizetésüket nyugat-európai szintre kell emelni.

A gyermekek után járó segélyeket a gyermek iskolába kerüléséig nagyrészt élelmiszerben, ruházatban  kell folyósítani, iskolába kerülésétől kezdve tanszerben is. Az esetleges pénzbeli segély a gyermekek tanulmányi eredményével legyen arányos. Ha egy családban több gyermek iskoláskorú, akkor a folyósított segély összege a gyermekek közös tanulmányi átlagával legyen arányos. Ez a hátrányos helyzetű családok számára kellő ösztönzést jelent arra, hogy minden szabadidejükben gyermekeik tanulását segítsék. A hátrányos helyzetű tanulók nyugodt és felhőtlen tanulási körülményeit szükség esetén biztosítani kell.

A könnyebb munkavállalás és a települések elérhetőségének javítása érdekében modernizálni kell a vidéki úthálózatot és a teljes magyar vasúthálózatot. El kell érni, hogy ennek a borzasztóan hegyes-völgyes országnak egyik tetszőleges végéből a másikba pár óra hossza alatt el lehessen robogni vonattal. Az országon átmenő nemzetközi teherforgalmat szintén a vasútra kell terelni. A modernizációhoz szükséges infrastruktúrát (pl. cipő-, cukor-, konzerv- és cementgyárak) ki kell építeni. Minden adófajta mértékét az európai átlagnál jóval kisebb szintre kell csökkenteni. A gazdasági szektor és a közélet legvagyonosabb szereplői számára adókedvezmények fejében lehetőséget kell nyújtani az ország oktatási és kulturális életének támogatására. Az összeg felhasználási módjáról (pl. kórházi műszer adományozása, épületszárnyak építése, felújítása, stb.) az adományozó dönt.

A gyermekek és rászorulók étkeztetését az államnak és az önkormányzatoknak nagyrészt saját termelésű élelmiszerrel kell megoldani. Ennek érdekében az önkormányzatok gyermeknevelési- és mezőgazdasági termelőszövetkezetekbe is tömörülhetnek, akár határon túli magyar ajkú települések bevonásával is. Így a határon inneni és túli települések között lehetőség nyílik a mainál sokkal szorosabb kapcsolatok kialakítására, nem csak termék- és élelmiszer-, hanem tudás-, időszakos diák- és tanárcserék keretein belül is.

Az ellátó-infrastruktúra kiépítése és működtetése huzamos ideig nagyszámú munkaerőt fog megkívánni.

A befolyó adókon és EU-s támogatásokon kívül milyen anyagi források fordíthatók az oktatást biztosító és kiszolgáló infrastruktúra kiépítésére és fenntartására?

A szükséges tőke jelentős részét az elmúlt 30 évben kormányzó pártok politikusaitól, az általuk kinevezett felső vezetőktől és családtagjaiktól kell behajtani. A fent említett személyek kollektívan okai a Magyarországon jelenleg uralkodó állapotoknak. Ha az adósságok behajtása külön-külön túl hosszadalmas lenne, akkor a szakértőkből megalakított Országgyűlésnek egy összegben kell megállapítania a tartozást. Ezt behajthatatlanság esetén el kell adni erre szakosodott cégeknek. Az eddigi kormánypártoktól és köreiktől visszamenőlegesen vissza kell szerezni az eddig kapott pártámogatási összegeket, ingatlanokat, intézményeket és cégeket, illetve kiindulási alapként az eddig kapott EU-s támogatások körülbelül 70 %-át.

A 2010-es hamis országgyűlési képviselői- és miniszterelnöki eskü után a politikusi körökhöz tartozó személyek által szerzett mindennemű ingatlan, földterület (és visszamenőlegesen az értük kapott minden EU-s támogatás), élő állat, ipari létesítmény stb. az illetékes önkormányzat tulajdonába (amennyiben a már nem a mai és az elmúlt garnitúrák emberei dolgoznak ott).  Politikusainkat meg kell tanítani arra, hogy ők is közülünk, a lenézettek közül valók és nem szégyen a mi életvitelünk sem.

Az oktatási és ellátórendszer részét képező állami és önkormányzati ingatlanvagyon elidegeníthetetlen, az általa termelt felesleges tőke is csak helyi fejlesztésekre, stb. használható fel, egyfajta biztonsági hálót képezve a mai, magával nagy rizikót hordozó bankrendszerrel szemben. A megszüntetett természetvédelmi területek védelmét vissza kell állítani.

A magyar alsó- és középréteg megerősítése érdekében újra fel kell állítani a magánnyugdíjpénztárakat, a belőlük kivett pénzt pedig a politikusok vagyonából nagyrészt pótolni kell. A devizahitelesek még fennálló tartozásait el kell engedni, a trafikrendszer kiépítésének károsultjait kompenzálni kell, a műszakpótlékokat pedig vissza kell állítani. A munkáltató-munkavállalói viszonyt újra kell szabályozni, a rendőrök fizetését is az európai átlag fölé kell emelni, illetve minden köztörvényes bűncselekmény eredményes felgöngyölítéséért (és menekülő bűnözők elfogásáért) kapjanak jutalmat. Adóreformot kell végrehajtani: minden adófajta mértékét az európai átlag alá kell csökkenteni.

A felvázolt rendszer nem tökéletes, de a mostaninál sokkal jobb. A főbb pontok bármelyikének megvalósítása látványos javulást okoz majd.

Utószó

A figyelmes olvasó több helyen is magára ismerhetett és biztos megrettent a rá váró feladatok nagyságától és nehézségétől.

A következőkkel tudlak bátorítani: nagy bajban vagyunk és senki más nem fog segíteni rajtunk.  Ezt az egészet addig folytatják, amíg megálljt nem parancsolunk nekik. Akárhogy is sikerült nekik az önbecsülésed romba dönteni, ha ezt a néhány oldalnyi szöveget felfogtad, már sokkal rátermettebb vagy náluk a kormányzásra. Meg kell csinálnunk, meg tudjuk csinálni. Közöttünk több a tanult, a tapasztalt és okos ember, mint az elitünk között. Vész esetén nekünk van több nagydarab, kopasz és a rendszert szolgálóknál sokkal rendesebb testépítőnk és az unokáját dühödten védő nagymamánk és nagypapánk is, csak szólnunk kell nekik.

Tóth Zoltán Henrik

okleveles történész

1989-ben létrehozott alkotmányos demokráciánkat a politikai elit mára sötét abszolutizmussá alakította.  Következzen néhány ok, ami miatt ezt megtehette:

Az 1990. évi XL. törvény alapján lehetőség nyílt a látszat népképviselet megteremtésére. Ennek eredményeként mostanra úgy tűnik, hogy nálunk se a gyerekek, sem a szüleik, sem a nagyszüleik, sem a kultúra, sem a rendőrök, sem a szakmák, sem az oktatás, sem a honvédelem, sem a nemzetközileg is működőképes pénzügyi szektor, sem az iparágak nincsenek képviselve. A népből többnyire - egyfajta kontraszelekció alapján - azok kerültek az államirányításba, akik egy gazdaságilag és társadalmilag erős ország felépítése helyett, az erre való kellő akarat és tanulmányi, illetve szakmai tapasztalatok híján, büntethetetlenségük biztos tudatában saját vagyonuk gyarapításán munkálkodtak. Az elmúlt majd 30 évben kormányon lévők még olyan egyértelmű lépéseket sem tettek meg, mint például a használatlan földterületek önkormányzati tulajdonba adását. Hitelfelvételek és eladósodás helyett az EU-s földalapú támogatás igénybevétele talán azt eredményezte volna, hogy ma nem kellene minden egyes kapavágás finanszírozásáért pályázatot írni.

Az Alkotmány a képviselőket és a kormányt alakító erőket valamilyen okból túlzott kedvezményekkel ruházta fel, amivel egyrészt kiszorította a független szakértelmet a politikából, másrészt lehetőség nyílt az ellensúlyok és fékek leszalámizására. Az alkotmányozók naivitásáról, vagy rosszhiszeműségéről árulkodik az is, hogy a pártok jelölhettek állami méltóságokat és, hogy nem léteztek valós szankciók például pártkatonák alkotmánybíróvá nevezésére. Röviden az alkotmányból hiányoztak a hatalommegosztás valós biztosítékai.

A politikusok és támogatóik szerint demokratikus alternatíva nélküli többpártrendszer mindenhová beszivárgott és gyakorlatilag a társadalom megosztását, elszegényítését és romlását idézte elő, amit mostanáig sikeresen fenn is tart, napról napra növeli és belőle táplálkozik. „Támogatóinak” egy részét kitenyésztette, egy részét lebutította, egy részét pedig sakkban tartja. Legnagyobb kisebbségünk egyre növekvő, szavazatát néhány ezer forintért eladó, szegénységben és műveletlenségben tartott része, a minden eddigi kormánypárt, illetve a velük szimpatizáló egyházak által megvezetett nyugdíjasok tömegei és a munkájukat féltő állami és önkormányzati alkalmazottak, a legatyásított kórházak és tanintézmények, valamint a külföldre menekülő magyarok tömegei, gazdaságunk és társadalmunk segélyből (EU-s támogatás) élésre történt berendezkedése ennek a visszafejlesztésnek az eredményei. Az utolsó országgyűlési választáson tapasztalt sorozatos törvénysértések pedig rosszul megkonstruált demokráciánk halálának bizonyítékai.

Ezen kívül mára a kormányzat fontos eszköze lett a folytonos zavar keltése, a lakosságot állandó kétségek között hagyó, lekezelő kommunikáció, a kilátástalanság erőszakos elfogadtatása, ami miatt soha nem tudjuk, pontosan mi fog történni: mit kellene NEKÜNK cselekedni. A politikusokra valós gondok megoldásánál nem lehet számítani, a sok hazudozással elvesztették méltóságukat. A folyamatosan ránkzúdított propagandában zagyvaságokat kántáló, hibbantnak tűnő rémekkel és bohócokkal találjuk magunkat szemben, akiktől inkább nem is várunk már normális választ és nem is akarunk foglalkozni velük, mert ez az egész egyszerűen csak undorító. A kormányzat és a nép jelenlegi kapcsolatára leginkább a futtató – prostituált viszony hasonlít. Irányítóink az általunk megtermelt illetve a mi jogcímünkön kapott pénz túlnyomó részét saját magukra fordítják, a mi szemünket pedig egy-egy ékszerrel (pl. emlékmű, stadion, térkő, vakolat) szúrják ki, amiért feltétlen hálát és csöndet várnak el a további kiszipolyozás során.

A rendszer – annak dacára, hogy 2010-ben a Parlamentben becsúszott egy előre megfontolt, hamis miniszterelnöki és országgyűlési képviselői eskü („…az alkotmányt megtartom…”) -, minden kétséget kizáróan a köz- és magánvagyon újraelosztását végzi, ebben követői mohóságára és megvezethetőségére támaszkodik. A 2010 óta így jogellenesen kormányzó miniszterelnökünk és köre úgy gondolja, hogy új országuk megépítésében a tanult, tapasztalt, fáradozó, becsületes és okos emberek helyett a klientúrája későbbi adakozókészségére támaszkodhatnak majd, olyanokéra, akik vagyonukat tisztességtelen módon szerezték. Ennek érdekében érték- és akadályrombolásba fogtak, és szerintük a romokhoz képest saját, anyagilag egyre erősödő lábuk minden rövid lépése óriási ugrásnak hat majd. Pedig nem. Munkájuk eredményét a kifacsart gulyáskrémes tubus valósághűen szemlélteti.

Az eskü:

https://www.youtube.com/watch?v=PQ-4R26VBXE